Kezdőlap
Végig néztem. Ez egy igencsak bonyolult és összefüggő téma, tehát szerintem nem lehet azt mondani, hogy a pasasnak teljesen igaza van. Egyrészről igen, hisz most így felvételi előtt én is sokszor tapasztaltam (nekem is voltak ilyen gondolataim) barátaimtól, ismerőseimtől azt a hozzáállást, hogy én szeretném ezt meg ezt tanulni, viszont ezekből meg nem lehet megélni, szóval inkább megyek máshova.
Mindennaposak azok a viccek, hogy két szabadbölcsész milyen beszélgetést bonyolít le a mekiben és a többi...
Nem tudom, hogy én (egyáltalán bejutok e oda ahova akarok, első körben
) meg tudok-e majd élni azzal amit tanulni fogok. Elvileg baromi nehéz, mivel túl sok van belőlük, és pont olyan meló ami itt nálunk tök feleslegesen túltermelt. Dehát ez van, filmszakra meg kb 2-3 embert vesznek csak fel, fotográfiához meg felvételinél rajzolni kell tudni, amit én egyáltalán nem tudok.
Szerintem majd az élet eldönti, hogy ki mivel fog foglalkozni, ki hol fog dolgozni, szóval igenis támogatni kell a kreativitást, azzal kell mindenkinek foglalkoznia amivel szeretne.
Ez az egyik fele az éremnek. A másik fele, hogy van akinek nincs meg az a háttere, amit általában a szülei biztosítanak az embernek. Nincs meg az, hogy hát ez most nem jött be kislányom/kisfiam de szerencsére van elég pénzünk, ismerősünk stb, hogy megpróbálkozhass mással, amivel biztosan meg is tudsz élni. Na meg ott van az a túlhasznált toposz, hogy csak légy a legjobb abban amit szeretsz, és akkor biztosan lesz munkád. Ja, csak ezen a Földön majdnem 7 milliárdan vagyunk, ez országonként így is eloszlik még a legkisebb országokban is 10-15 millióra, szal nehéz valamiben a legjobbnak lenni. Még akkor is ha imádod amit csinálsz. Hány olyan festő, vagy bármilyen művész volt a világban, aki szívvel, lélekkel dolgozott, tegyük hozzá, nem is szarul, és mégis drogfüggőként, egyedül végezte. Mi lett volna, ha ő mégsem annak él, amit szeret csinálni, hanem azt mondta volna, hogy ő inkább biztos állást akar, és elvégzi a jogi kart, vagy orvosi kart. Lehet, hogy most nem tucatnyi tűszúrásos kézzel feküdne egy koporsóban, hanem vadiúj mercivel száguldana Hawaiion keresztül egy topmodell csajjal.
És akkor még meg sem említettem azt az x millió embert, akik a fejlődő országokban élnek, és általánosságban a seggüket törölhetik ki a nagyonjólhangzó nagyonrózsaszinszirupos amerikai álommal, miközben 3 dollárért dolgoznak, majd meghalnak a munkában. Kiváncsi vagyok, hogy ott milyen fogadtatása lett volna az előadó faszinak. Éhbérért dolgozó kiskorú prostituáltaknak, multiknak még félkarral is robotoló kisfiúknak a gyűrűjében adja elő ezt a dumát, hogy csak engedd szabadra a kreativitásod. Nagyon szép eszme, de ők a hajukra kenhetik.
(remélhetőleg jön még gondolat ezzel kapcsolatban, akinek van egy felesleges 20 perce, nézze csak meg a vidit és dobjon egy kommentet)
Mindennaposak azok a viccek, hogy két szabadbölcsész milyen beszélgetést bonyolít le a mekiben és a többi...
Nem tudom, hogy én (egyáltalán bejutok e oda ahova akarok, első körben
) meg tudok-e majd élni azzal amit tanulni fogok. Elvileg baromi nehéz, mivel túl sok van belőlük, és pont olyan meló ami itt nálunk tök feleslegesen túltermelt. Dehát ez van, filmszakra meg kb 2-3 embert vesznek csak fel, fotográfiához meg felvételinél rajzolni kell tudni, amit én egyáltalán nem tudok. Szerintem majd az élet eldönti, hogy ki mivel fog foglalkozni, ki hol fog dolgozni, szóval igenis támogatni kell a kreativitást, azzal kell mindenkinek foglalkoznia amivel szeretne.
Ez az egyik fele az éremnek. A másik fele, hogy van akinek nincs meg az a háttere, amit általában a szülei biztosítanak az embernek. Nincs meg az, hogy hát ez most nem jött be kislányom/kisfiam de szerencsére van elég pénzünk, ismerősünk stb, hogy megpróbálkozhass mással, amivel biztosan meg is tudsz élni. Na meg ott van az a túlhasznált toposz, hogy csak légy a legjobb abban amit szeretsz, és akkor biztosan lesz munkád. Ja, csak ezen a Földön majdnem 7 milliárdan vagyunk, ez országonként így is eloszlik még a legkisebb országokban is 10-15 millióra, szal nehéz valamiben a legjobbnak lenni. Még akkor is ha imádod amit csinálsz. Hány olyan festő, vagy bármilyen művész volt a világban, aki szívvel, lélekkel dolgozott, tegyük hozzá, nem is szarul, és mégis drogfüggőként, egyedül végezte. Mi lett volna, ha ő mégsem annak él, amit szeret csinálni, hanem azt mondta volna, hogy ő inkább biztos állást akar, és elvégzi a jogi kart, vagy orvosi kart. Lehet, hogy most nem tucatnyi tűszúrásos kézzel feküdne egy koporsóban, hanem vadiúj mercivel száguldana Hawaiion keresztül egy topmodell csajjal.
És akkor még meg sem említettem azt az x millió embert, akik a fejlődő országokban élnek, és általánosságban a seggüket törölhetik ki a nagyonjólhangzó nagyonrózsaszinszirupos amerikai álommal, miközben 3 dollárért dolgoznak, majd meghalnak a munkában. Kiváncsi vagyok, hogy ott milyen fogadtatása lett volna az előadó faszinak. Éhbérért dolgozó kiskorú prostituáltaknak, multiknak még félkarral is robotoló kisfiúknak a gyűrűjében adja elő ezt a dumát, hogy csak engedd szabadra a kreativitásod. Nagyon szép eszme, de ők a hajukra kenhetik.
(remélhetőleg jön még gondolat ezzel kapcsolatban, akinek van egy felesleges 20 perce, nézze csak meg a vidit és dobjon egy kommentet)
.
