Nyugati képregények

Egy ksi félreértés, a "szinte csak erre épít" egy egységes világra vonatkozott, amibe lazábban, szorosabban beilleszthető minden. Mint a Marvel-univerzum.
És ez az, ami bizonyos tekint4etben kisebb teret engedhet jó pár alkotónak.

A kép tényleg poén.

Nincs olyan kiadó ami erre épít. A DC néha lehoz ilyen számokat, de ezek passzolnak a történetbe, a kronológiába, mint a Whatever Happened... (vagy a társa, ugyanattól az írótól, aki személy szerint Neil Gaiman, Superman halála utáni: Whatever Happened to the Man of Tomorrow)
A Vertigo kiadó képregényeinek meg külön világa van. Egyik sem kapcsolódik a DC képregényhőseinek világához, max néhány cameo erejéig tűnnek fel egy-egy számban, mint ahogy pl Sandmanban. De mindegyik külön világgal rendelkezik.

Egyébként itt az említett oldal, amin három különböző batman ruha van, szerintem poén: http://forbiddenplanet.co.uk/blog/wp-content/uploads/2009/05/Detective%20Comics%20853%20page%201.jpg

Ui.: Elnézést, a Supermaneset Alan Moore írta, úgy emlékeztem az is Gaiman.

Hát, egyrészt igen, megkapó ez a hatalmas, egységes (nagyjhából egységes) világ, amibe annyian össze dolgoznak, és szépen összekeverednek a dolgok, ugyanakkor ez korlátozó tényező is lehet. Nagyon sok képregény elsősorban pont egy roppant egyedi világképre épít, és hozzám talán ez áll közelebb. Jó, persze ez nem zárná ki, hogy kisebb mértékben, akár ne csak a mangák esetében, de ms nyugati képregényeknél is hasonló kisebb világokat alkosson egy marék rajzoló... de nekem erre annyira nincs igényem, és az, ha egy egész kiadó szinte csak erre épít, és nem igazán hagy teret másnak, az már korlátoz.


Ezt a "nem igazán éreztem, hogy lenne valami a történet mögött" dolgot úgy értettem, hogy mindez még nagyon is a történethez tartozott (az én olvasatomban), és tovább, mélyebbre nem vitte tovább az egészet. Nem feltétlenüól mögöttes dologra gondoltam tényleg, inkább csak igazi súlyra, mélységre ebben. Ez így érdekes volt, de elég nyilvánvaló, és lássuk be, kevés, nem valami olyasmi, amin úgy elfilozofál az ember.
Luthorral kapcsolatban még annyit jegyeznék meg, hogy igazából én amúgy mindig az ő oldalán álltam, mennyivel királyúbb már, mint Superman? Mondjuk én sokszor szimpatizálok inkább a rossz oldallal.

Itt egy kis adalék a dologhoz: http://videodrome.freeblog.hu/archives/2009/01/19/ComicDrome_3/

Egyébként meg én jobbnak tartom a Batman: Whatever Happened to the Caped Crusader sztorit, ami Batman képregénybeli halála után játszódó temetést meséli el, melyen megjelennek a szövetségesek és persze az ellenségek is, a legtöbbnek pedig van egy kis meséje a denevérruhába bújt igazságosztóról, elképzelése, hogy vajon milyen ember is volt. Mindez tele cameo-val (látványos az az oldal, amin három panelben háromféle Batman jelmez jelenik meg, tudtommal mindegyik egy híres képregényben való megjelenítés előtt hajt fejet (az egyik pl a kissé lsd tripre hajazó Batman: Arkham Asylumban megjelenő batmanre).
Na pl ilyen tisztelgést, fejhajtást hiányolok én a mangákból, nincsenek igazán összedolgozó mangakák akik poénból néhány easter egget helyeznek el a saját alkotásukban másokéból. Nincsenek újragondolások, hogy mondjuk egy xyz hosszan futó manga részből egy részt kivesz egy külső író (vagy akár maga a mangaka) és ír rá egy saját elméleten alapuló történetet, ami más szemszögből mutatja meg a helyzetet, mint a Lex Luthor:Man of Steel.
Az újdonságokat várnám, de nem igazán jönnek. Egy Gantz manga is ígéretesen indult, aztán most ha belenézek az új számokba, darálják egymást, meg stb, de semmi nem maradt szinte a kezdeti üzenetből. Aztán a többi mainstream shounenről nem is beszélek, pedig amerika megmutatta, hogy az amcsi "shounen" képregényekből azért sok mindent ki lehet hozni. Csak kreatív írók kellenek hozzá. Vagy egy amúgy tökre leszerepelt Marvel is ki tud hozni egy Spiderman Noir-t, ami iszonyat hangulatos, és egész okos.

Ha meg érdekel, akkor inkább Vertigo-t olvass. Az a DC-nek egy ága, ami direkt a gondolkodtató, fasza történetekre specializálódott, azokat adja ki. Pl.: Sandman, Pride of Bagdad (ez gyönyörű, van egy kis oroszlánkirály visszaütése [mivelhogy oroszlánokról szól akik bagdad amcsi támadása idején kiszabadulnak a ketrecből]), Preacher, Y-The Last Man...
...És a kedvencem Transmetropolitan. Ez meg egy olyan csoda, szem, szájnak ingere, hogy azt most nem írom le, plusz nem létezik olyan nyelv amivel érdemben dicsérni tudnám Warren Ellis zseniális művét. Látni kell.

...It's going to be a good year for bastards Spider, and their running mates...

Hahaha I'm here to stay! Shoot me and I will spit your goddamn bullets back in your face! I'm Spider Jerusalem and fuck all of you!

Ui.: Egyébként meg Lex Luthor: Man of Steelben kb csak történet mögötti dolgok vannak. Mmint Superman története mögötti. (Ugye, hogy pl milyen már, hogy az emberiség megmentője egy földönkívüli, miért nem egy embert tisztelnek helyette stb... A csaj neve is beszédes: Hope, meg hogy ugye ő sem ember de mégis Luthor úgy ferdíti a dolgokat, blabla )

Na, kicsit régen jártam itt, de a beszámolót most már megejthetem.
A képregény igazából eléggé oylan volt, amire számítottam, egy súlyos, ködös hangulat,egy érdekes nézőpont, aztán.. nos, a vége jó volt, de valahogy többet vártam az egész történettől. Ez így nem volt valami nagy szám igazából. Ami pedig a korábbi különböző összehasonlításokat ilelti, nem éreztem, hogy különösebben lenne valami a történet mögött... azért nem bántam meg, hogy elolvastam, bár a fene bonyolult képregéyn ynelvezete ellenére mint áltlaában, angyon fárasztó volt angolul olavsni... talán meg kéne tanulnom rendesen azt a buta nyelvet.

Nem hallottam róla. A beszámolódat meg várom a Lex Luthor: Man of Steel-ről.

Talán elfér ez a topic is, ha már az anime/manga eléggé errefelé tolódott.

Kezdetnek valami témát is feldobok, mondjuk Enki Bilalt olvas valaki? Valahogy nekem nagyon bejön a stílusa, mindenkinek ajánlani tudom, én a Halhatatlanok megnézése után msot álltam neki összeszedni tőle ezt-azt.