Azóta elolvastam a Kudarcot is.
Itt van egy kis ismertető: http://moly.hu/konyvek/stanislaw-lem-a-kudarc
Nekünk is ez a kiadás van meg.
A tartalom alapján azt gondolná az ember, hogy egy szokvány "találkoztunkazufókkalnagyonpara" típusú könyv, de ez egyáltalán nem így van. Az egész mű tulajdonképpen egy filozófiai eszmefuttatás. Van benne akció, de igazából nem azon van a hangsúly. Több problematikát is boncolgat a szerző, ebből számomra talán a legérdekesebb az volt, hogy hogyan viszonyul az egyház a földönkívüliekkel való kapcsolatkereséshez stb... Az űrhajón van egy pap is mint az egyház képviselője, így kerül elő ez a téma és végig jelen is van. Ez nekem azért is tetszett különösen, mert a sci-fi írók többsége materialista és nem nagyon kerül terítékre a hit.
A másik fő téma inkább a lélektant vizsgálja. Ki hogyan reagál a történtekre és hogy mennyire nem tud az ember függetlenedni a saját világától. Olyan értelemben, hogy mindent földi szemmel néznek. Különböző elméleteket találnak ki egymással szemben álló hatalmakról, atomháborúról szóval úgy gondolják, hogy az idegen bolygó történelme és technikai fejlődése, reakciói olyanok mint az övék.
A végéről annyit, hogy sokkoló. Legalábbis számomra az volt.
Ha vkinek kedvet csinál az olvasáshoz ez a nem túl szofisztikáltan megírt kis ismertetőm akkor annyit mondanék még csak, hogy rengeteg technikai leírás is van a legkacifántosabb szakszavakkal és ez néha kicsit unalmas tud lenni. Legalábbis számomra az volt.
Most Kós Károly Varjú nemzetség című könyvét fogom elkezdeni. Ő egy erdélyi író, 1925-ben írta a könyvet. Még csak az előszót olvastam el (XD), de annyira tetszett, hogy gondoltam megosztom kedvcsinálónak, de sajna csak egy részletét találtam meg neten. Azért azt beteszem:
"Született ez az írás akkor, amikor körülöttünk furcsa-hirtelen megfordult a világ, és mi - alulmaradtunk. Amikor az élő magyar hang erősen meghalkult... Amikor befogtuk a fülünket, hogy ne halljuk az új beszédet..., amikor behunytuk a szemünket, hogy ne lássa meg az új világ a benne égő könnyeket... Akkor született ez az írás. Nem regény, nem is történelem. Nem kitalálás, de nem is valóság. Csak néhány szál virág abból a nagy cinteremből, amit Kalotaszegnek ösmer ezer esztendeje Erdélyország"
Itt van egy kis ismertető: http://moly.hu/konyvek/stanislaw-lem-a-kudarc
Nekünk is ez a kiadás van meg.
A tartalom alapján azt gondolná az ember, hogy egy szokvány "találkoztunkazufókkalnagyonpara" típusú könyv, de ez egyáltalán nem így van. Az egész mű tulajdonképpen egy filozófiai eszmefuttatás. Van benne akció, de igazából nem azon van a hangsúly. Több problematikát is boncolgat a szerző, ebből számomra talán a legérdekesebb az volt, hogy hogyan viszonyul az egyház a földönkívüliekkel való kapcsolatkereséshez stb... Az űrhajón van egy pap is mint az egyház képviselője, így kerül elő ez a téma és végig jelen is van. Ez nekem azért is tetszett különösen, mert a sci-fi írók többsége materialista és nem nagyon kerül terítékre a hit.
A másik fő téma inkább a lélektant vizsgálja. Ki hogyan reagál a történtekre és hogy mennyire nem tud az ember függetlenedni a saját világától. Olyan értelemben, hogy mindent földi szemmel néznek. Különböző elméleteket találnak ki egymással szemben álló hatalmakról, atomháborúról szóval úgy gondolják, hogy az idegen bolygó történelme és technikai fejlődése, reakciói olyanok mint az övék.
A végéről annyit, hogy sokkoló. Legalábbis számomra az volt.
Ha vkinek kedvet csinál az olvasáshoz ez a nem túl szofisztikáltan megírt kis ismertetőm akkor annyit mondanék még csak, hogy rengeteg technikai leírás is van a legkacifántosabb szakszavakkal és ez néha kicsit unalmas tud lenni. Legalábbis számomra az volt.
Most Kós Károly Varjú nemzetség című könyvét fogom elkezdeni. Ő egy erdélyi író, 1925-ben írta a könyvet. Még csak az előszót olvastam el (XD), de annyira tetszett, hogy gondoltam megosztom kedvcsinálónak, de sajna csak egy részletét találtam meg neten. Azért azt beteszem:
"Született ez az írás akkor, amikor körülöttünk furcsa-hirtelen megfordult a világ, és mi - alulmaradtunk. Amikor az élő magyar hang erősen meghalkult... Amikor befogtuk a fülünket, hogy ne halljuk az új beszédet..., amikor behunytuk a szemünket, hogy ne lássa meg az új világ a benne égő könnyeket... Akkor született ez az írás. Nem regény, nem is történelem. Nem kitalálás, de nem is valóság. Csak néhány szál virág abból a nagy cinteremből, amit Kalotaszegnek ösmer ezer esztendeje Erdélyország"